Hölgyeim és Uraim, üdvözlöm Önöket itt a Lehetőség Tere misztikus színpadánál, ahol bármi megtörténhet! Tegyék félre hát várakozásaikat és nyissák ki figyelmüket, mert itt olyat fognak látni és hallani, de akár a saját bőrükön megtapasztalni, amit sehol máshol. Az idei szezon alkalmával szeretném felkonferálni Önöknek Nietzsche Urat, művésznevén Dionüszoszt, avagy, ahogyan csak kevesen ismerik ezen a néven: Zarathustrát.
Itt kérem csak olyanok maradjanak a helyükön továbbra is, akik felkészültek a lélekformálás istentelen módszereire.
Zarathustra Úr a legsötétebb félelmeikbe vezeti majd el önöket, hogy aztán magukra maradva keveredjenek ki onnan. Valóban felkészültek erre? Visszatérésre már nem lesz lehetőség.
Észre sem veszik és Nietzsche Úr máris kézen fogja Önöket és egykettőre egy feneketlen szakadék szélénél találják majd magukat, melynek mélysége oly nagy, oly roppant, hogy a fény maga is belezuhan örökre.
A szakadékot csupán egy gyenge kis kötél fogja át. Gyorsan össze kell majd szedniük kötéltáncos tudásukat, mert mint mondtam: már nem lesz visszaút.
De a borzalmaknak még nincs vége, ugyanis a mélységből akármikor előjöhet, előkúszhat, előmászhat az iszonyat, az iszonyat aranypikkelyű sárkánya, melynek neve: „Kötelmed”. Oroszlánokká kell hát válniuk, hogy legyőzzék. Vajon ki lesz, Önök közül, aki karmokat növeszt és borotvaéles fogakat, hogy aztán gyermekként szülessen újra?
Elkerülhetetlenül magukba kell tekinteniük, a lelkük legmélyebb rétegeibe és tekervényeibe, majd tegyék fel maguknak a kérdést, mielőtt a maradás mellett döntenének: „Vajon vagyok-e annyira elégedett magammal, hogy ezt az életet, amit most élek, újra és újra végigéljem a végtelen végtelenségekig?”
De minek is beszélek ennyit, fogadják hát nagy szeretettel Nietzsche Urat:
– Hát nem hallottatok arról az őrültről, aki világos délelőtt lámpást gyújtott, a piacra szaladt és szakadatlanul azt kiáltozta: „Istent keresem! Istent keresem!” – Mivel éppen sokan álldogáltak ott azok közül, akik nem hittek Istenben, nagy kacajra fakasztotta őket. Miért, hát elveszett? – kérdezte az egyik. Elkódorgott, akár egy gyermek? – kérdi a másik. Vagy rejtőzködik? Fél tőlünk? Hajóra szállt? Kivándorolt? – így kiabáltak és kacagtak, egymás szavába vágva. Az őrült közéjük ugrott és átfúrta őket tekintetével. „Hogy hová lett Isten? – kiáltotta –, majd én megmondom nektek! Mi öltük meg, – ti és én! Mindnyájan gyilkosai vagyunk! De hogyan csináltuk? Miként voltunk képesek kihörpinteni a tengert? Ki adta nekünk a szivacsot, hogy az egész horizontot eltöröljük vele? Mit cselekedtünk, amikor ezt a Földet eloldoztuk Napjától? Most merre mozog? Merre mozgunk mi? El minden Naptól? Nem zuhanunk-e folyton? S visszafelé, oldalvást, előre, mindenfelé? Van még olyan, hogy „fent” és olyan, hogy „lent”? Nem tévelygünk-e, mint valami végtelen Semmin át? Nem csap-e meg az üres tér lehelete? Nem lett-e hűvösebb? Nem jön-e egyre csak az éjszaka és mindig több éjszaka? Nem szükséges-e délelőtt lámpást gyújtani? Nem hallunk-e még Semmit a sírásók zajából, akik Istent eltemetik? Nem érzünk-e még Semmit az isteni rothadás szagából? – az istenek is elrothadnak! Isten halott! Isten halott is marad! S mi öltük meg! Hogyan vigasztalódunk, mi, a legnagyobb gyilkosok minden gyilkos közt? A legszentebb és leghatalmasabb, amit eddig a világ magáénak mondhatott, a mi késeink alatt vérzett el, – ki törli le rólunk ezt a vért? Milyen az a víz, amellyel megtisztíthatnánk magunkat? Milyen engesztelő ünnepeket, milyen szent játékokat kell majd kitalálnunk? Nem túl nagy-e nekünk e tett nagysága? Nem kell-e magunknak is istenekké lennünk, hogy méltónak tűnjünk rá? Sohasem volt ennél nagyobb tett, – s bárki is szülessen majd utánunk, e tett miatt magasabb rendű történelemhez tartozik, mint amilyen eddig bármi történelem volt!” – Ekkor az őrült elhallgatott és újra a hallgatóira nézett: ők is hallgattak és megütközve tekintettek rá. Végül a földhöz csapta lámpását, amely darabokra tört és kialudt. „Túl korán jöttem – mondta aztán –, még nem jött el az időm. Ez a roppant esemény még úton van, vándorúton, – még nem jutott el az emberek füléig. A villámnak és a mennydörgésnek időre van szüksége, a csillagok fényének időre van szüksége, a cselekedeteknek időre van szükségük, még azután is, hogy megcselekedték ezeket, hogy meglássák és meghallják őket. Ez a cselekedet még mindig távolabb van tőlük, mint akár a legtávolabb csillagok, – s mégis megcselekedték!” – Még azt mesélik, hogy az őrült ugyanezen a napon különböző templomokba rontott be és ott rázendített a maga Requiem aeternam deo-jára. Miután kivezették és felelősségre vonták, mindig csak azt felelte: Hát mik is volnának ezek a templomok még, ha nem isten kriptái és síremlékei?” –
A szöveget PDF formátumban innen tudjátok letölteni az alkalomhoz 👉 https://drive.google.com/…/15b7JS-YX7YbaSjF_V…/view…
👉 Az idei nyitott műhely alkalmai során ismét filmekkel fogunk majd foglalkozni, azzal a különbséggel, hogy lesz mellé egy szövegünk is, ami egy állandó kísérőnk lesz.
Az első alkalomra most csak a szöveg elolvasásával kell készülni. Gyertek!
🛍️ Az esemény a közösségiség szellemében batyus, éppen ezért arra kérünk minden résztvevőt, hogy hozzon magával olyan ételt vagy italt, amit meg tud a többi résztvevővel osztani. Ez lehet egy tepsi házi sütemény vagy néhány szem gyümölcs, a lényeg, hogy mindenki hozzájáruljon a saját lehetőségeihez mérten a programhoz. Mivel az alkalmak vacsoraidőben zajlanak, így javasoljuk a saját elemózsia, szendvics csomagolását.
Téged is érint – Család // 🚩 CSAK ezt az 1-et kértem! 🚩 Feminista Fesztivál 2026
Dátum: 2026. február 11., 18.00-20.30
Helyszín: Práter 63
✨A Téged is érint a Lehetőségek tere rendszeresen megrendezett, interaktív kerekasztal beszélgetés-sorozata. A sorozatban szakemberekkel és érintettekkel közösen olyan témákat vitatunk meg, amelyek jelen társadalmunkban meghatározóak, egyaránt érintik és érdeklik a különböző generációk tagjait.
👨👩👦A család fogalmához mindenkinek van valamilyen viszonya; annak megléte vagy hiánya, a vágyott vagy épp rossz családmodellek, hozott, választott, illetve tanult minták döntő jelentőségűek az élet minden területére nézve. Szinte evidensnek hat, látszólag nem is szorul magyarázatra, mit jelent a család – de vajon valóban így van? A beszélgetés során különböző szakterületek – művészet, pszichológia, szociológia – képviselőivel, számos aspektusból közelítjük meg a kérdéskört, mely révén igyekszünk felfejteni annak komplexitását.
👩👩👦👦A család fogalma – annak működéséről és felépítéséről való elképzelések – az aktuális világnézet, hitbéli, ideológiai, illetve politikai berendezkedés függvénye. A nyugati társadalmakat tekintve, a középkori és kora újkori családfelfogás kettős: egyrészt a Szent család eszménye, mint a kereszténység fundamentuma mintaként szolgált a hétköznapi ember számára, másrészt a feudális rend a családra mint a vagyon megtartására szolgáló intézményre tekintett, a családon belül pedig a társadalmi hierarchia tükröződött vissza. A felvilágosodás, majd kivált a 19. század baloldali gondolkodói kemény kritikával illették a család intézményét; Marx és Engels például a feudális rend, majd a tőkés társadalom „termékének” tekintették, és e hatalmi konstrukció felbomlásáról beszéltek. A konzervatív családmodellben a nő a család összetartó és kiszolgáló ereje, a kapitalizmus pedig tudatosan épít erre a láthatatlan, ingyen munkára. A szocialista társadalom családképe alapvetően eltér: az egyenlőség jegyében megjelenik a dolgozó nő, ugyanakkor a hiányzó erőforrások is, melyeket az államnak kell pótolnia. Megfigyelhető, hogy az elmúlt évtizedek során egyre inkább átalakultak a családon belüli, illetve a nemek közti szerepkörök, megváltoztak az elváráshorizontok és elmosódtak a határok a hagyományosnak tekintett női-férfi munka között, mely jelenség mindkét nem identitására és önmeghatározására egyaránt hatást gyakorol.
👨👨👧👧A fenti néhány, meglehetősen ad hoc példa is jól szemlélteti, mennyire szerteágazó és sokrétű témáról van szó; ebben a kontextusban nincs olyan alapállás, mely normaként fogható fel. A kerekasztal-beszélgetés megközelítése erre a komplexitásra rezonál; a család fogalmát többek között mint szocio-kulturális rendszert, gazdasági egységet, jogi terminust és mint (társadalmi-politikai) konstrukciót, nem standardizálható együttélési formát, (érzelmi alapú) közösségi és kapcsolati hálót vizsgáljuk.
A beszélgetés-sorozat jelen alkalma az összeadódó tudások koncepciójára és az eltérő megközelítésekben rejlő lehetőségekre épít. A nyilvános, moderált kerekasztal beszélgetés során felvetődött kérdéseket az alkalom végén World Café formátumban tárgyaljuk tovább; a kerekasztal résztvevőivel külön asztaloknál lehet majd beszélgetni.
👤Meghívott vendégek:
Czene Márta képzőművész
Gregor Anikó szociológus, az ELTE társadalomtudományi karának docense
Szél Dávid pszichológus, az Apapara c. könyv és blog szerzője
🗣️Moderál:
Árva Judit művészettörténész, kritikus – Lehetőségek tere
Az esemény a 🚩 CSAK ezt az 1-et kértem! 🚩 Feminista Fesztivál 2026 c. programsorozat része.
🚩 További infók és programok: https://auroraonline.hu/csak-ezt-az-1-et-kertem…/
2026. február 19-én 18.00-tól Frazon Zsófia etnográfussal egy beszélgetéssel egybekötött tárlatvezetést tartunk a Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? című, decemberben nyílt kiállításon, amelynek középpontjában a személyes tárgyak állnak.
Tárlatvezetés és beszélgetés Frazon Zsófiával
Kísérőprogram a Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?* kiállításon
Ezen az alkalmon Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum muzeológusa, a MaDok-program, a múzeum jelenkutató és módszertani kezdeményezésének alapítója lesz a vendégünk. Zsófi mesélni fog a kiállításunkhoz hasonló indíttatású, részvételi és történetmesélésre épülő projektekről, többek között az Etnomobilról, a Varázstárgyak nyitott könyvéről, a Tigris a múzeumban gyűjtőkampányról és a jelenleg is zajló Jelenarchívumról.
🧸 Sajátos és egyedi módon viszonyulunk a tárgyakhoz. Használjuk, átalakítjuk vagy gyűjtjük őket, érzelmi és esztétikai szinten egyaránt kötődhetünk hozzájuk. Büszkélkedhetünk velük mások előtt, vagy elrejthetjük őket a külvilág tekintete elől. Felruházhatjuk őket valamilyen belső tartalommal és egyfajta lélekkel is, hozott és örökölt tárgyaink más-más jelentéssel bírnak számunkra.
🏠 Annak, aki gyakran költözik, személyes tárgyai, az asztalokon, polcokon átmenetileg összeálló tárgycsoportok inkább testesítik meg az otthont, a meghittség érzését, mint az a hely, ahol éppen él. A minket körülvevő tárgyak spirituális karaktert kaphatnak, egyúttal szentéllyé emelkedhetnek. A szentély fogalmát vallási értelme helyett olyan tárgyakkal berendezett terek vagy sarkok leírására használjuk, amelyeket mi ruházunk fel többletjelentéssel. A talizmánok, képek és szobrocskák alkotta, mozgatható tárgyegyütteseink kapcsán felmerül a kérdés, hogy mitől lényegül át egy tárgy vagy motívum spirituális „kísérővé”, történetet mesélő médiummá vagy generációkon át fennmaradó családi ereklyévé. Amikor feltárjuk a történeti ritkasággyűjteményeket idéző wunderkammerjeinket**, arra is keressük a választ, hogy ezek a tárgyegyüttesek, hogyan fejezik ki folyamatosan alakuló identitásainkat.
🖼️ Jelen kiállítást a Lehetőségek tere önkénteseiből alakult munkacsoport hozta létre, melynek tagjai közösségi terünkben találkoztak. Mindannyian máshonnan jövünk, más-más körülmények között nőttünk fel, útjaink pedig itt és most keresztezik egymást. Olyan kiállítás megvalósítását tűztük ki célul, amelyben a számunkra aktuális kérdések mentén találunk metszéspontokat. Milyen jelentést hordoznak a gyermekkorunkból megőrzött emléktárgyak, az életünk során összegyűjtött relikviák? Milyen tárgyakhoz kötődünk és miért pont azokhoz? Milyen történetek kapcsolódnak hozzájuk? A tárgyakhoz írt történetek és a kiállított fotók révén a látogatók bepillantást nyerhetnek a kiállítók személyes világába.
🖇️A projektbe az érdeklődők is bekapcsolódhatnak: személyes szentélyeik képeik és történeteik beküldésével gyarapíthatják a kiállított gyűjteményt.
https://drive.google.com/…/1HumxMHWY24q5M9iV8grbjxoyXjX…
*A kiállítás címe Paul Gauguin 1897-ben, Tahitin festett, ismert képének címét idézi.
**A wunderkammerek (csodakamrák) a 16. században elterjedt, változatos tárgyakból álló gyűjtemények voltak, melyek a mai múzeumok előzményeinek tekinthetők.
Kiállítók: Csonka Dorina, Ferencz Kincső, Hegyi Dóra, Polgár Dóra, Szőke Szabina
Projektfelelős: Hegyi Dóra
Asszisztens: Sárvári Regina
Grafika: Csonka Dorina
Kommunikáció: Puszt Zsófia, Sárvári Regina
Szöveggondozás: Árva Judit
👉A kiállítás megtekinthető kedd-szerda-csütörtök 14-17 óra között és előzetes bejelentkezéssel.
A kiállítás 2026. február 27-ig látogatható.
A program Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat támogatásával valósul meg.